2014. február 15., szombat
3.rész
Sziasztok!Meghoztam a kövi részt! Bocsi a késésért,de most itt van.Ha tetszik,iratkozz fel,komizz! :D
Az autó ablakából kinézve,láttam az elsuhanó házakat,fákat.S rájöttem hogy tényleg vége.Elhagyjuk a
várost,ahol felnőttem.Ahova oly sok emlékem fűződik.Fele utat zene hallgatással töltöttem.Közben felnéztem twittere és nem bírtam megállni hogy ne írjak ki valamit: Goodbye Holmes Chapel.
Ezzel a mondattal be is zártam a közösségi oldalt és folytattam a zene hallgatást.Néhány óra múlva viszont megállt az autó.Amint megláttam a házat,köpni nyelni nem tudtam.Igaz nem volt olyan nagy,de nem volt túl kicsi sem. Jóval nagyobb volt,mint a Holmes Chapeli házunk.
-Igazán otthonosnak tűnik. -gondoltam
Kiszálltunk az autóból és beljebb mentünk.Először az udvaron néztünk körül,azután mentünk csak be a házba.A böröndöket bevittük és letettük egyenesen a nappali közepére.
-Hol van a szobám?-fordultam anya felé,mire ő csak a lépcső felé mutatott én pedig szél sebességgel rontottam felfelé.Kezemben a böröndömmel.
Amint felértem az emeletre,rögtön a legelső ajtón menten be az új szobámba.A falak kékek voltak,s a plafon fehér színben tündökölt.Az ágyam mellett volt egy kis éjjeli szekrény.Az íróasztalommal szembe pedig a "saját" fürdőszobámra nyílt az ajtó.Amikor úgy nagyjából körbenéztem,elkezdtem kicsomagolni.
Fél óra múlva már végeztem is.Kezembe vettem a laptopom,és lehuppantam vele az ágyra.Az első dolgom az volt,hogy megnézzem a twitterem.Az ezelőtti kiírásomhoz,már 10-en írtak.Kiléptem a fiókomból és felléptem facebookra.6 új jelölés,9 értesítés és 1 üzenet fogadott.Miután sikeresen visszajelöltem mindenkit,megnéztem az üzeneteimet.A barátnőm irt.Azt mondta,hogy miután ideérek hívjam fel.Tehát engedelmeskedtem kérésének.Kicsöngött.Majd már fel is vette.
-Szia.-köszönt
-Szia
-Na?Milyen a ház?Ismersz már valakit?Vannak ott helyes fiúk?-támadott le,egyből kérdéseivel.Mire én csak röhögni kezdtem.
-De hát Molly! Még csak egy órája vagyok itt.-mosolyodtam el a végére
-Ja bocsi..tényleg-halkult el,és nem láttam,de tudtam hogy lesütötte szemeit.
-Hiányzol ám.-mondtam,és az ablakhoz léptem hogy egy kis friss levegőt engedjek be a szobámba.
-Te is nekem..és a többieknek is.
Anya kiáltott fel nekem.
-Kicsim!El kéne menned a boltba!
-Most mennem kell,vigyázz magadra.Majd még beszélünk.Szia.-majd választ se várva,bontottam a vonalat.
Gyors léptekkel siettem le a lépcsőn és a konyhába rohantam.Ugyanis anya ott volt.(már megint)
-Itt a lista.A kocsim most szervizben van,ezért gyalog kell menned.-adta át a papírt.
-Rendben.-válaszoltam,majd az ajtónál felvettem az elmaradhatatlan conversemet cipőmet és kiléptem rajt.Nagyon még nem ismertem a várost,de anya nagyjából elmondta hogy merre találom a boltot.Ezért elindultam az utcából kiérve,jobbra.Mikor már vagy 5 perce gyalogoltam, kiabálást hallottam a hátam mögül.
-Hé,cica! Gyere csak ide!
Mire megfordultam,egy koszos kéz markolta meg derekamat.Mély levegőt vettem.Halkan felszólaltam.
-Kérem,engedjen el!
A férfi mintha nem is hallotta volna,tovább fogdosott.Én már a sírás határán voltam.Úgy éreztem,innen már nincs kiút.Egyszer csak egy kiáltást hallottam meg a hátam mögül.
-Azonnal ereszd el!
Megfordultam,egy barna hajú és barna szemű fiút láttam meg.Az előbbi kijelentést figyelembe se vette a férfi.Nem engedett el.
-Ha közelebb jössz,végzek vele.-vett elő egy kést,és a nyakamhoz tartotta.Eközben egy kövér könnycsepp csordult le az arcomon.És patakokban fojt tovább.A fiú megállt.A férfira nézett.
-Nem hallottad? Ereszd el!-mondta fenyegetően
-Mert mi lesz ha nem?-röhögött fel a gorilla-Megütsz?
A srác rá sem hederített,közeledni kezdett felénk,közben a férfi kése már súrolta a torkomat.Szorosan összezártam szememet és mire kinyitottam a fiú erősen behúzott egyet a támadómnak.A kés pedig leesett a földre.A férfi orrából patakokban fojt a vér,miközben elesett és a földön feküdt.De ennyi nem volt elég neki,felállt és megemelte a kezét,de a fiú gyorsabb volt és kitért előle.Még egyszer behúzott annak az állatnak,de ezúttal jóval erősebbet,mint az imént.És végleg elfeküdt a földön.
-Jól vagy?-kérdezte kedvesen a megmentőm
-Most már igen.-töröltem le a már rászáradt könnycseppeket az arcomról,miközben még mindig szipogtam egy párat.
-Tűnjünk el,amíg nem tér magához.-ragadta meg a kezem,de nem szoritotta meg erősen.
A kocsija felé mentünk.Kinyitotta nekem az ajtót,majd megkerülte a járművet és beszállt a vezető üléshez.
-Kapcsold be az övedet!-utasított,mire én engedelmeskedtem kérésének.Erőteljesen rálépett a gázra és gyors sebességgel száguldottunk.
-Köszönöm hogy megmentettél.-fordultam fejemmel felé,és rámosolyogtam.Ő erre csak leintett,és viszonozta gesztusomat.
-Amúgy hogy hívnak?-kérdezte,majd befordult az egyik utcába.
-Briana Parker vagyok.-válaszoltam,majd belenéztem barna szemeibe.Ezután tekintetét visszavezette az útra és én is elfordultam,hogy kinézhessek az ablakon.
-Téged hogy hívnak?-fordultam vissza a kormány mögötti fiúhoz.Mire kicsit bizonytalanul szólásra nyitotta a száját...
Az autó ablakából kinézve,láttam az elsuhanó házakat,fákat.S rájöttem hogy tényleg vége.Elhagyjuk a
várost,ahol felnőttem.Ahova oly sok emlékem fűződik.Fele utat zene hallgatással töltöttem.Közben felnéztem twittere és nem bírtam megállni hogy ne írjak ki valamit: Goodbye Holmes Chapel.
Ezzel a mondattal be is zártam a közösségi oldalt és folytattam a zene hallgatást.Néhány óra múlva viszont megállt az autó.Amint megláttam a házat,köpni nyelni nem tudtam.Igaz nem volt olyan nagy,de nem volt túl kicsi sem. Jóval nagyobb volt,mint a Holmes Chapeli házunk.
-Igazán otthonosnak tűnik. -gondoltam
Kiszálltunk az autóból és beljebb mentünk.Először az udvaron néztünk körül,azután mentünk csak be a házba.A böröndöket bevittük és letettük egyenesen a nappali közepére.
-Hol van a szobám?-fordultam anya felé,mire ő csak a lépcső felé mutatott én pedig szél sebességgel rontottam felfelé.Kezemben a böröndömmel.
Amint felértem az emeletre,rögtön a legelső ajtón menten be az új szobámba.A falak kékek voltak,s a plafon fehér színben tündökölt.Az ágyam mellett volt egy kis éjjeli szekrény.Az íróasztalommal szembe pedig a "saját" fürdőszobámra nyílt az ajtó.Amikor úgy nagyjából körbenéztem,elkezdtem kicsomagolni.
Fél óra múlva már végeztem is.Kezembe vettem a laptopom,és lehuppantam vele az ágyra.Az első dolgom az volt,hogy megnézzem a twitterem.Az ezelőtti kiírásomhoz,már 10-en írtak.Kiléptem a fiókomból és felléptem facebookra.6 új jelölés,9 értesítés és 1 üzenet fogadott.Miután sikeresen visszajelöltem mindenkit,megnéztem az üzeneteimet.A barátnőm irt.Azt mondta,hogy miután ideérek hívjam fel.Tehát engedelmeskedtem kérésének.Kicsöngött.Majd már fel is vette.
-Szia.-köszönt
-Szia
-Na?Milyen a ház?Ismersz már valakit?Vannak ott helyes fiúk?-támadott le,egyből kérdéseivel.Mire én csak röhögni kezdtem.
-De hát Molly! Még csak egy órája vagyok itt.-mosolyodtam el a végére
-Ja bocsi..tényleg-halkult el,és nem láttam,de tudtam hogy lesütötte szemeit.
-Hiányzol ám.-mondtam,és az ablakhoz léptem hogy egy kis friss levegőt engedjek be a szobámba.
-Te is nekem..és a többieknek is.
Anya kiáltott fel nekem.
-Kicsim!El kéne menned a boltba!
-Most mennem kell,vigyázz magadra.Majd még beszélünk.Szia.-majd választ se várva,bontottam a vonalat.
Gyors léptekkel siettem le a lépcsőn és a konyhába rohantam.Ugyanis anya ott volt.(már megint)
-Itt a lista.A kocsim most szervizben van,ezért gyalog kell menned.-adta át a papírt.
-Rendben.-válaszoltam,majd az ajtónál felvettem az elmaradhatatlan conversemet cipőmet és kiléptem rajt.Nagyon még nem ismertem a várost,de anya nagyjából elmondta hogy merre találom a boltot.Ezért elindultam az utcából kiérve,jobbra.Mikor már vagy 5 perce gyalogoltam, kiabálást hallottam a hátam mögül.
-Hé,cica! Gyere csak ide!
Mire megfordultam,egy koszos kéz markolta meg derekamat.Mély levegőt vettem.Halkan felszólaltam.
-Kérem,engedjen el!
A férfi mintha nem is hallotta volna,tovább fogdosott.Én már a sírás határán voltam.Úgy éreztem,innen már nincs kiút.Egyszer csak egy kiáltást hallottam meg a hátam mögül.
-Azonnal ereszd el!
Megfordultam,egy barna hajú és barna szemű fiút láttam meg.Az előbbi kijelentést figyelembe se vette a férfi.Nem engedett el.
-Ha közelebb jössz,végzek vele.-vett elő egy kést,és a nyakamhoz tartotta.Eközben egy kövér könnycsepp csordult le az arcomon.És patakokban fojt tovább.A fiú megállt.A férfira nézett.
-Nem hallottad? Ereszd el!-mondta fenyegetően
-Mert mi lesz ha nem?-röhögött fel a gorilla-Megütsz?
A srác rá sem hederített,közeledni kezdett felénk,közben a férfi kése már súrolta a torkomat.Szorosan összezártam szememet és mire kinyitottam a fiú erősen behúzott egyet a támadómnak.A kés pedig leesett a földre.A férfi orrából patakokban fojt a vér,miközben elesett és a földön feküdt.De ennyi nem volt elég neki,felállt és megemelte a kezét,de a fiú gyorsabb volt és kitért előle.Még egyszer behúzott annak az állatnak,de ezúttal jóval erősebbet,mint az imént.És végleg elfeküdt a földön.
-Jól vagy?-kérdezte kedvesen a megmentőm
-Most már igen.-töröltem le a már rászáradt könnycseppeket az arcomról,miközben még mindig szipogtam egy párat.
-Tűnjünk el,amíg nem tér magához.-ragadta meg a kezem,de nem szoritotta meg erősen.
A kocsija felé mentünk.Kinyitotta nekem az ajtót,majd megkerülte a járművet és beszállt a vezető üléshez.
-Kapcsold be az övedet!-utasított,mire én engedelmeskedtem kérésének.Erőteljesen rálépett a gázra és gyors sebességgel száguldottunk.
-Köszönöm hogy megmentettél.-fordultam fejemmel felé,és rámosolyogtam.Ő erre csak leintett,és viszonozta gesztusomat.
-Amúgy hogy hívnak?-kérdezte,majd befordult az egyik utcába.
-Briana Parker vagyok.-válaszoltam,majd belenéztem barna szemeibe.Ezután tekintetét visszavezette az útra és én is elfordultam,hogy kinézhessek az ablakon.
-Téged hogy hívnak?-fordultam vissza a kormány mögötti fiúhoz.Mire kicsit bizonytalanul szólásra nyitotta a száját...
2014. február 11., kedd
Díj
Díj
Nagyon-nagyon köszönöm a díjat Fanni-nak!
11 dolog rólam:
-Szeretem a lovakat
-Kedvencem az 1 D-ből Harry
-Kedvenc színem a kék
-8-as vagyok
-Kedvenc filmem a This is us
-Szeretem a horrort nézni
-Szeretek kosarazni
-Szeretek blogot írni,olvasni
-Minden 1 D számot szeretek
-Kedvenc tantárgyam a tesi
-A szemem zöld színű.
Mi volt számodra 2013 legemlékezetesebb pillanat? Nem tudom
2. Zene alatt vagy inkább anélkül szeretsz írni? Zene alatt.
3. Tervezel más blogokat is? Hát most nem.
4. Volt már olyan dolog amit megbántál és azt kívántad bárcsak meg se történt volna? Volt. í
5. Csalódtál már nagyot emberben? Igen..
6. Szüleiddel megszoktál mindent beszélni? nem.
7. Jártál már külföldön? Ha igen akkor hol? Igen Romániába,Horvátországba
8. Mit tervezel a jövőre nézve? Még semmit
9. Te hogyan vélekedsz a 1D tucatfanfiction-okról? Hát a régi blogom nekem is olyan volt.
10. Mi az a dolog, amit a legjobban szeretsz csinálni? Zenét hallgatni,blogot írni.
11. Volt olyan, mikor úgy érezted, hogy abba hagyod az írást? Volt
Kérdések: Ugyanezek,mint nekem.
1.Gone
2. One Band And One Direction
2014. február 5., szerda
2.rész
Sziasztok!Meghoztam a 2.részt!Ha,tetszett komizzatok,iratkozzatok fel,pipáljatok!A 3.részt minimum 2 komment után hozom.:))
Szóval az a helyzet hogy.,-kezdett bele a mondandójába anya.-Nem tudom fenntartani már a házat.Erről is volt szó a megbeszélésen.Ugyanis elbocsátottak.Rajtam kívűl még vagy 50 szerencsétlen embert..-itt egy nagy levegőt vett.
-Szóval el kell költöznünk-tért a lényegre-Találtam egy házat Londonba.viszonylag olcsó.És elég nagy.
-Értem-hajtottam le a fejem,és a padlóra szegeztem tekintetem.Emily csak bológatni tudott,és némán meredt maga elé.Elsem hiszem hogy itthagyjuk Holmes Chapelt.Itt nőttem fel,ide jártam iskolába,itt ismertem meg a legjobb barátaimat.De ha egyszer anyának igy jó,legyen.
-És mikor indulunk?-kérdeztem,közben pedig végig Emily arcát vizsgáltam.
-Holnap után
-Mi? Már 2 nap múlva?-akadt ki a húgom
-Shh! Emily nyugodj meg! Nincs más választásunk,ebben nem mi döntünk.-közöltem vele szárazan,mire kicsit megnyugodott.Anya rámnézett és csak hálásan rámmosolygott.Ezután anya és Emily egy puszi után elhagyták a szobámat,én pedig végre elaludtam.
******
Reggel elég korán keltem.Miután kimásztam az ágyból,a fürdőszobát céloztam meg.Belenéztem a tükörbe és amit láttam nagyon nem tetszett.Kócos haj,sápadt bőr,stb.Szóval nekiálltam emberi alakot ölteni és lezuhanyozni.A hajamat is megmostam,de nem szárítottam meg,mivel elég meleg van idebent is.Nemhogy még kint a napon.Szóval miután sikeresen végeztem,mégegyszer megnéztem magamat és ezuttal már elfogadható volt amit láttam.A szobámba visszaérve,leültem az ágyra és laptopozni kezdtem.Mivel hamar meguntam, ezért nem sokára bezárva a böngészőt kikapcsoltam a gépem.Kicsit unatkoztam,ezért úgy döntöttem,lemegyek.Futottam a folyóson és egy hirtelen ötlettől vezérelve,nagy lendülettel futottam a lépcső melletti korlát felé.És egyszerűen lecsúsztam rajta..Nos,ez elég rossz döntés volt,mer szépen bevertem a fejem a földbe.Igazából nem fájt,de elég viccesen nézhettem ki.Abból kifolyólag, hogy a húgom fetrengett a röhögéstől.Miután sikeresen feltápászkodtam,a konyhába indultam.Levettem a szekrényről egy doboz müzlit,és a félig már megbontott tejet a hütőből.Majd leültem az asztalhoz.
-Amugy mi volt ez a korláton lecsuszás?-ült le mellém Em
-Semmi..Csak..Ööö-dadogtam össze vissza,magam elé bámulva
-Igen?-kiváncsiskodott tovább a mellettem lévő személy-Na jó,haggyuk.-hagyta rám a dolgot végül.
-Egyébként segitsek csomagolni?-kérdeztem kedvesen
-Nem kell! Nem fogok becsomagolni! Egyeltalán nem is értem,minek kell nekem is elmennem! Engem senki nem kérdezett meg arról,hogy mit akarok!-állt fel dühösen Em,majd felrohant a lépcsőn és becsapta a szobája ajtaját.Tudom,hogy neki elég nehéz innen elmennie,főleg a suli miatt.Ezt megértem.De akkor is,lehetne benne annyi megértés,mint bennem .Nem tehetünk ellene semmit.Miután sikeresen befejeztem a húgom miatt félbehagyott reggelimet,elmostam a tányéromat és Emily után mentem,hogy beszéljek vele.
-Kopp.Kopp.Bejöhetek?-kérdeztem az ajtó mögül,Em szobája elött.
-Gyere!-vágta rá,kicsit nyersen
Lassan nyomtam le a kilincset,majd beléptem a szobába.
-Minden rendben?-léptem hozzá közelebb
-Bri,sajnálom hogy úgy kiakadtam..-mondta alig halhatóan lehajtott fejjel
-Semmi gond!-öleltem magamhoz Emilyt
Majd felálltam és az ajtó elé lépve,már lenyomtam a kilincset,mikor Em megszólalt:
-Bri! Segitesz pakolni?-nézett rám angyalian
-Hát persze!-mosolyogtam
Teljesen kiszortuk a szekrényt,a halom ruhát pedig az ágyra dobtuk.Fél óra múlva végre végeztünk.Még egyszer visszafordultam az ajtóból mielött kimentem volna,és Em arcát láttam,aki hálásan rámmosolygott.A szobámba érve én is nekiálltam a csomagolásnak.Tovább tartott ,mint Emilynél,ugyanis rengeteg göncöm van.Na szóval,bepakoltam minden ruhámat,majd a fürdőből is elpakoltam a szükséges dolgokat.A laptopom és a telóm majd holnap elrakom-gondoltam magamba.Gondolatmenetemből anya hangja zökkentett ki:
-Bri! Kicsim! Bejöhetek?-állt az ajtóban az említett személy.
-Persze! Gyere csak!-mosolyogtam rá
-Beszéltél a húgoddal?-kérdezte,a hangjában lehetett érezni az aggódást
-Igen. Már nincs ellenére a költözésnek (annyira).-az utolsó szót csak suttogtam,leginkább magamnak.
-Köszönök kicsim-mosolygott rám hálásan anya.Mire én is rámosolygtam,ő pedig kiment.
Elég fáradt voltam,szóval lefeküdtem és pár perc múlva éreztem,hogy elnehezedik a szemhélyam.
*****
Másnap mikor felkeltem,nem voltam fáradt.Ránéztem az órára,ami mégcsak 06:00-at mutatott.Kellett nekem bealudnom délután.Hát persze!De már mindegy.Délben indulunk Londonba.Miután elvégeztem reggeli teendőimet,lementemtem a konyhába,egy kis vizért.Ezután leültem a nappaliba,a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t.Semmi nézhető nem volt a tv-be.Pár óra múlva(gondolom én) ,Em kezdett el rázni és hangosan a fülembe kiabált.
-Bri!! Siess!! Fél óra múlva indulunk!
-Hogy mi? Hány óra van?-ültem fel a kanapén
-11:30.Jól bealudtál.-vihogott Em
-Nem is aludtam el-hazudtam
-Hát persze!-,mire csak gonoszan rámvigyorgott,és egy puszit nyomott az arcomra.
Gyorsan felkeltem,majd a szobámba rohanva elpakoltam a még szükséges dolgokat(értsd:teló,gép).Aztán mégegyszer körbenéztem a helyiségbe és magam mögött becsukva az ajtót, leszáguldottam a lépcsőn,ahol anya és a húgom már indulásra készen voltak.
-Indulhatunk?-pillantott rám anya,mire én csak bólogattam,akárcsak egy kutya.
Már mindenki az autóban ült,én szálltam be utoljára.Még egyszer körbenézve,fájó szivvel hagytam el végleg Holmes Chapelt.
Szóval az a helyzet hogy.,-kezdett bele a mondandójába anya.-Nem tudom fenntartani már a házat.Erről is volt szó a megbeszélésen.Ugyanis elbocsátottak.Rajtam kívűl még vagy 50 szerencsétlen embert..-itt egy nagy levegőt vett.
-Szóval el kell költöznünk-tért a lényegre-Találtam egy házat Londonba.viszonylag olcsó.És elég nagy.
-Értem-hajtottam le a fejem,és a padlóra szegeztem tekintetem.Emily csak bológatni tudott,és némán meredt maga elé.Elsem hiszem hogy itthagyjuk Holmes Chapelt.Itt nőttem fel,ide jártam iskolába,itt ismertem meg a legjobb barátaimat.De ha egyszer anyának igy jó,legyen.
-És mikor indulunk?-kérdeztem,közben pedig végig Emily arcát vizsgáltam.
-Holnap után
-Mi? Már 2 nap múlva?-akadt ki a húgom
-Shh! Emily nyugodj meg! Nincs más választásunk,ebben nem mi döntünk.-közöltem vele szárazan,mire kicsit megnyugodott.Anya rámnézett és csak hálásan rámmosolygott.Ezután anya és Emily egy puszi után elhagyták a szobámat,én pedig végre elaludtam.
******
Reggel elég korán keltem.Miután kimásztam az ágyból,a fürdőszobát céloztam meg.Belenéztem a tükörbe és amit láttam nagyon nem tetszett.Kócos haj,sápadt bőr,stb.Szóval nekiálltam emberi alakot ölteni és lezuhanyozni.A hajamat is megmostam,de nem szárítottam meg,mivel elég meleg van idebent is.Nemhogy még kint a napon.Szóval miután sikeresen végeztem,mégegyszer megnéztem magamat és ezuttal már elfogadható volt amit láttam.A szobámba visszaérve,leültem az ágyra és laptopozni kezdtem.Mivel hamar meguntam, ezért nem sokára bezárva a böngészőt kikapcsoltam a gépem.Kicsit unatkoztam,ezért úgy döntöttem,lemegyek.Futottam a folyóson és egy hirtelen ötlettől vezérelve,nagy lendülettel futottam a lépcső melletti korlát felé.És egyszerűen lecsúsztam rajta..Nos,ez elég rossz döntés volt,mer szépen bevertem a fejem a földbe.Igazából nem fájt,de elég viccesen nézhettem ki.Abból kifolyólag, hogy a húgom fetrengett a röhögéstől.Miután sikeresen feltápászkodtam,a konyhába indultam.Levettem a szekrényről egy doboz müzlit,és a félig már megbontott tejet a hütőből.Majd leültem az asztalhoz.
-Amugy mi volt ez a korláton lecsuszás?-ült le mellém Em
-Semmi..Csak..Ööö-dadogtam össze vissza,magam elé bámulva
-Igen?-kiváncsiskodott tovább a mellettem lévő személy-Na jó,haggyuk.-hagyta rám a dolgot végül.
-Egyébként segitsek csomagolni?-kérdeztem kedvesen
-Nem kell! Nem fogok becsomagolni! Egyeltalán nem is értem,minek kell nekem is elmennem! Engem senki nem kérdezett meg arról,hogy mit akarok!-állt fel dühösen Em,majd felrohant a lépcsőn és becsapta a szobája ajtaját.Tudom,hogy neki elég nehéz innen elmennie,főleg a suli miatt.Ezt megértem.De akkor is,lehetne benne annyi megértés,mint bennem .Nem tehetünk ellene semmit.Miután sikeresen befejeztem a húgom miatt félbehagyott reggelimet,elmostam a tányéromat és Emily után mentem,hogy beszéljek vele.
-Kopp.Kopp.Bejöhetek?-kérdeztem az ajtó mögül,Em szobája elött.
-Gyere!-vágta rá,kicsit nyersen
Lassan nyomtam le a kilincset,majd beléptem a szobába.
-Minden rendben?-léptem hozzá közelebb
-Bri,sajnálom hogy úgy kiakadtam..-mondta alig halhatóan lehajtott fejjel
-Semmi gond!-öleltem magamhoz Emilyt
Majd felálltam és az ajtó elé lépve,már lenyomtam a kilincset,mikor Em megszólalt:
-Bri! Segitesz pakolni?-nézett rám angyalian
-Hát persze!-mosolyogtam
Teljesen kiszortuk a szekrényt,a halom ruhát pedig az ágyra dobtuk.Fél óra múlva végre végeztünk.Még egyszer visszafordultam az ajtóból mielött kimentem volna,és Em arcát láttam,aki hálásan rámmosolygott.A szobámba érve én is nekiálltam a csomagolásnak.Tovább tartott ,mint Emilynél,ugyanis rengeteg göncöm van.Na szóval,bepakoltam minden ruhámat,majd a fürdőből is elpakoltam a szükséges dolgokat.A laptopom és a telóm majd holnap elrakom-gondoltam magamba.Gondolatmenetemből anya hangja zökkentett ki:
-Bri! Kicsim! Bejöhetek?-állt az ajtóban az említett személy.
-Persze! Gyere csak!-mosolyogtam rá
-Beszéltél a húgoddal?-kérdezte,a hangjában lehetett érezni az aggódást
-Igen. Már nincs ellenére a költözésnek (annyira).-az utolsó szót csak suttogtam,leginkább magamnak.
-Köszönök kicsim-mosolygott rám hálásan anya.Mire én is rámosolygtam,ő pedig kiment.
Elég fáradt voltam,szóval lefeküdtem és pár perc múlva éreztem,hogy elnehezedik a szemhélyam.
*****
Másnap mikor felkeltem,nem voltam fáradt.Ránéztem az órára,ami mégcsak 06:00-at mutatott.Kellett nekem bealudnom délután.Hát persze!De már mindegy.Délben indulunk Londonba.Miután elvégeztem reggeli teendőimet,lementemtem a konyhába,egy kis vizért.Ezután leültem a nappaliba,a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t.Semmi nézhető nem volt a tv-be.Pár óra múlva(gondolom én) ,Em kezdett el rázni és hangosan a fülembe kiabált.
-Bri!! Siess!! Fél óra múlva indulunk!
-Hogy mi? Hány óra van?-ültem fel a kanapén
-11:30.Jól bealudtál.-vihogott Em
-Nem is aludtam el-hazudtam
-Hát persze!-,mire csak gonoszan rámvigyorgott,és egy puszit nyomott az arcomra.
Gyorsan felkeltem,majd a szobámba rohanva elpakoltam a még szükséges dolgokat(értsd:teló,gép).Aztán mégegyszer körbenéztem a helyiségbe és magam mögött becsukva az ajtót, leszáguldottam a lépcsőn,ahol anya és a húgom már indulásra készen voltak.
-Indulhatunk?-pillantott rám anya,mire én csak bólogattam,akárcsak egy kutya.
Már mindenki az autóban ült,én szálltam be utoljára.Még egyszer körbenézve,fájó szivvel hagytam el végleg Holmes Chapelt.
2014. február 2., vasárnap
1.rész
Sziasztok!Meghoztam az első részt,akinek tetszik iratkozzon fel,pipáljon,komizzon!
Ma reggel(mint szinte mindig) álmosan keltem fel.Bementem a fürdőszobába,elvégeztem reggeli teendőimet,majd belelépve a papucsomba lecsoszogtam a lépcsőn.
-Jó reggelt! Emily?-fordultam anya felé
-Elment egy barátnőjéhez-egy tányér gofrit rakott elém,majd a tányérral a kezembe elindultam a nappaliba.
Lehuppantam a kanapé egyik végébe és próbáltam valami értelmes műsort keresni.De ez így délelött (kb 10-kor) nehéznek bizonyult.5 perc után anya is csatlakozott hozzám.Elvette tőlem a távirányítót és a vivára kapcsolta.Valami banda énekelt.Nem ismerem őket,de nem voltak rosszak.És ha jobban megnézem őket,még helyesek is (?!) Na mindegy,ugyse találkozok velük soha.Gondolom én...Mikor az utolsó gofrit is megettem már,feláltam és a konyhába érve a mosogatóba tettem a tányéromat.Majd közöltem anyával hogy felmegyek a szobámba,szóval így is tettem.Az emeletre érve gondosan beraktam magam mögött az ajtót,és a laptoppal a kezembe huppantam le az ágyra.Gyorsan felnéztem twittere és facebookra.Twitteren a követőim száma nem változott,és facebookon se volt semmi érdekes.Ezért bezárva a böngészőt kikapcsoltam a gépem.Majd a telefonomat vettem kezembe és a füllhalgatóm.Elindítottam egy Bridgit Mendler számot.Gondolataimból anya hangja zökkentett ki.
-Bri! Ebéd! Gyere le!
Leállítottam a zenelejátszót és lefelé vettem az irányt.
-Mi az ebéd?-kiváncsiskodtam
-Taco
-Nyami!! A kedvencem!-Teritettem meg az asztalt,a rádiót hallgatva.Ismerős dalt hallotam.És már tudom is hogy mit.Azt a számot adták le, amit délelött néztünk anyával a tvbe.Elég jó szám.Na szóval, jó nagy adagot szedtem,a kedvenc kajámból a tányéromra,majd mikor befejeztem felálltam az asztaltól.
-Segítsek elmosogatni?-kérdeztem,abban reménykedve hogy nem kell.
-Ha akarsz segithetsz-"de jó" szóval mosogathatok.(remélem érzitek az iróniát). 10 perc múlva végeztünk a tányérok fényesre pucolásával,ezért úgy döntöttem megintcsak uralmam alá veszem a szobámat.Mielött a lépcsőhöz értem volna,a húgom toppant be az ajtón.
-Sziasztok!-kiáltotta el magát Emily
-Szia! Hát te?-öleltem meg
-Hát én?-értetlenkedett
-Hol voltál?
-Csak Tifaninál.-egy gyors mozdulattal huppant le a kanapéra.Majd a távirányitót kezdte el nyomkodni.Én pedig felmentem a szobámba.Ismét bekapcsoltam a gépem és láttam hogy a barátnőm fent van skypon.Ezért gyors mozdulattal mentem rá a hívás gombra.Órákon át beszélgettünk.Ránéztem az órára,ami már 21:30-at mutatott.
-Jól elszaladt az idő-gondoltam
Ezért gyorsan elköszöntem és a szekrény elé érve,a legalsó fiókból kihalásztam a pizsim és megcéloztam a fürdőszobát.A szobámba visszaérve láttam hogy rezeg a telóm,ami azt jelenti,hogy felkell lépnem twittere.Így is tettem.Valaki bekövetett.A gép kikapcsolása után,láttam hogy a telefonom mindjárt lemerül,ezért felraktam töltőre.Mikor tényleg mindennel végeztem,még megigazítottam a párnámat,majd lehunytam a szememet és nemsokára el is aludtam.
***
Reggel kipihenten keltem (kivételesen).A szekrényemhez vánszorogva még ásítottam egyet,és kiválasztottam a megfelelő ruhát.Gyorsan magamra kapkodtam a ruhadarabokat,ami egy rövidnadrágból,egy halvány lila trikóból és az elmaradhatatlan conversemből állt.Szóval miután végeztem,szaladtam le a lépcsőn.Viszont a konyhában megakadt a szemem a hütőn,ugyanis egy cetli volt rajta.Közelebb léptem és olvasni kezdtem.
Kislányom,ma későn érek haza.Üzleti megbeszélésre mentem.Filmezzetek,vagy amit csak akartok.Kaja a hütőben.Este jövök.Ja igen,és holnap valami fontos dologról kell beszélnem veletek.
Puszi:Anya
A cetlit elolvasva, nyitottam ki a hűtőt hogy valami ehetőt találjak reggelire.De vajon mi lehet az a fontos dolog?Elég kiváncsivá tett a dolog,de nem foglalkoztam vele.Holnap majd ugyis megtudom.Gondolatmenetemből Emily hangja zökkentett ki.
-Bri! Mit csinálsz?
-Eszek.Te nem kérsz?-toltam elé egy tál müzlit,majd már neki is látott.
-Ja igen,anya holnap valami fontos dologról akar beszélni velünk.-világositottam fel a húgomat.
-De mégis miről?-Itt meghúztam a vállam és ő folytatta az evést.
Mikor befejeztük a reggelit,a nappaliba sétáltam ahova Em is követett.
-Nézzünk valami jó filmet!-vetettem fel az ötletet.
-Oké!-majd a halom DVD között kezdtem el válogatni.
-Nagyfiúk 2?-tartottam elé a DVD-t.-mire ő csak bológatott,mint egy kiskutya.
Már nem tudom hányadik filmet néztük meg ma,de én már teljesen szétuntam magam.Kimentem a konyhába egy pohár vízért és ránéztem az órára ami már 19:00-at mutatott.Felmentem a szobámba és előkerestem a pizsomámat.A fürdőbe érve,belenéztem a tükörbe.Fogat mostam és lezuhanyoztam.Majd ezután, a szobámban a géppel az ölembe ültem le az ágyamra és felnéztem a közösségi oldalakra.Mint mindig,semmi érdekes nem történt.Ezért kikapcsoltam a gépem.Lementem Emilyhez,aki még mindig a tv-t bámulta.Hogy ez nem tudja megunni? Még a konyhában felkaptam egy banánt és felmentem a szobámba.Bekapcsoltam a tv-t és éppen a híradó ment.Valami bandáról beszéltek.Hé,hiszen ez az a fiúbanda akiket a tv-ben láttam tegnap.Az a riporteres nő azt mondta róluk,hogy ők az eddigi legsikeresebb fiúbanda.És hogy megjelent az új albumuk, blablabla..
22:00-kor úgy gondoltam kikapcsolom a tv-t és elteszem magamat holnapra.Már majdnem aludtam,mikor anya nyitott be a szobámba és leült mellém az ágyamra.
-Szia! Milyen volt a megbeszélés?-kiváncsiskodtam
-Türhető-vallota be őszintén
-Szóval,Bri.Szóltam Emilynek,hogy jöjjön át.Mert valami fontos dologról akarok veletek beszélni.-komorodott el a hangja
-Oké.
-Na mi az a fontos dolog,anya?-ült le mellénk időközben a húgom is.
-Szóval az a helyzet,hogy....-kezdett bele anya
Ma reggel(mint szinte mindig) álmosan keltem fel.Bementem a fürdőszobába,elvégeztem reggeli teendőimet,majd belelépve a papucsomba lecsoszogtam a lépcsőn.
-Jó reggelt! Emily?-fordultam anya felé
-Elment egy barátnőjéhez-egy tányér gofrit rakott elém,majd a tányérral a kezembe elindultam a nappaliba.
Lehuppantam a kanapé egyik végébe és próbáltam valami értelmes műsort keresni.De ez így délelött (kb 10-kor) nehéznek bizonyult.5 perc után anya is csatlakozott hozzám.Elvette tőlem a távirányítót és a vivára kapcsolta.Valami banda énekelt.Nem ismerem őket,de nem voltak rosszak.És ha jobban megnézem őket,még helyesek is (?!) Na mindegy,ugyse találkozok velük soha.Gondolom én...Mikor az utolsó gofrit is megettem már,feláltam és a konyhába érve a mosogatóba tettem a tányéromat.Majd közöltem anyával hogy felmegyek a szobámba,szóval így is tettem.Az emeletre érve gondosan beraktam magam mögött az ajtót,és a laptoppal a kezembe huppantam le az ágyra.Gyorsan felnéztem twittere és facebookra.Twitteren a követőim száma nem változott,és facebookon se volt semmi érdekes.Ezért bezárva a böngészőt kikapcsoltam a gépem.Majd a telefonomat vettem kezembe és a füllhalgatóm.Elindítottam egy Bridgit Mendler számot.Gondolataimból anya hangja zökkentett ki.
-Bri! Ebéd! Gyere le!
Leállítottam a zenelejátszót és lefelé vettem az irányt.
-Mi az ebéd?-kiváncsiskodtam
-Taco
-Nyami!! A kedvencem!-Teritettem meg az asztalt,a rádiót hallgatva.Ismerős dalt hallotam.És már tudom is hogy mit.Azt a számot adták le, amit délelött néztünk anyával a tvbe.Elég jó szám.Na szóval, jó nagy adagot szedtem,a kedvenc kajámból a tányéromra,majd mikor befejeztem felálltam az asztaltól.
-Segítsek elmosogatni?-kérdeztem,abban reménykedve hogy nem kell.
-Ha akarsz segithetsz-"de jó" szóval mosogathatok.(remélem érzitek az iróniát). 10 perc múlva végeztünk a tányérok fényesre pucolásával,ezért úgy döntöttem megintcsak uralmam alá veszem a szobámat.Mielött a lépcsőhöz értem volna,a húgom toppant be az ajtón.
-Sziasztok!-kiáltotta el magát Emily
-Szia! Hát te?-öleltem meg
-Hát én?-értetlenkedett
-Hol voltál?
-Csak Tifaninál.-egy gyors mozdulattal huppant le a kanapéra.Majd a távirányitót kezdte el nyomkodni.Én pedig felmentem a szobámba.Ismét bekapcsoltam a gépem és láttam hogy a barátnőm fent van skypon.Ezért gyors mozdulattal mentem rá a hívás gombra.Órákon át beszélgettünk.Ránéztem az órára,ami már 21:30-at mutatott.
-Jól elszaladt az idő-gondoltam
Ezért gyorsan elköszöntem és a szekrény elé érve,a legalsó fiókból kihalásztam a pizsim és megcéloztam a fürdőszobát.A szobámba visszaérve láttam hogy rezeg a telóm,ami azt jelenti,hogy felkell lépnem twittere.Így is tettem.Valaki bekövetett.A gép kikapcsolása után,láttam hogy a telefonom mindjárt lemerül,ezért felraktam töltőre.Mikor tényleg mindennel végeztem,még megigazítottam a párnámat,majd lehunytam a szememet és nemsokára el is aludtam.
***
Reggel kipihenten keltem (kivételesen).A szekrényemhez vánszorogva még ásítottam egyet,és kiválasztottam a megfelelő ruhát.Gyorsan magamra kapkodtam a ruhadarabokat,ami egy rövidnadrágból,egy halvány lila trikóból és az elmaradhatatlan conversemből állt.Szóval miután végeztem,szaladtam le a lépcsőn.Viszont a konyhában megakadt a szemem a hütőn,ugyanis egy cetli volt rajta.Közelebb léptem és olvasni kezdtem.
Kislányom,ma későn érek haza.Üzleti megbeszélésre mentem.Filmezzetek,vagy amit csak akartok.Kaja a hütőben.Este jövök.Ja igen,és holnap valami fontos dologról kell beszélnem veletek.
Puszi:Anya
A cetlit elolvasva, nyitottam ki a hűtőt hogy valami ehetőt találjak reggelire.De vajon mi lehet az a fontos dolog?Elég kiváncsivá tett a dolog,de nem foglalkoztam vele.Holnap majd ugyis megtudom.Gondolatmenetemből Emily hangja zökkentett ki.
-Bri! Mit csinálsz?
-Eszek.Te nem kérsz?-toltam elé egy tál müzlit,majd már neki is látott.
-Ja igen,anya holnap valami fontos dologról akar beszélni velünk.-világositottam fel a húgomat.
-De mégis miről?-Itt meghúztam a vállam és ő folytatta az evést.
Mikor befejeztük a reggelit,a nappaliba sétáltam ahova Em is követett.
-Nézzünk valami jó filmet!-vetettem fel az ötletet.
-Oké!-majd a halom DVD között kezdtem el válogatni.
-Nagyfiúk 2?-tartottam elé a DVD-t.-mire ő csak bológatott,mint egy kiskutya.
Már nem tudom hányadik filmet néztük meg ma,de én már teljesen szétuntam magam.Kimentem a konyhába egy pohár vízért és ránéztem az órára ami már 19:00-at mutatott.Felmentem a szobámba és előkerestem a pizsomámat.A fürdőbe érve,belenéztem a tükörbe.Fogat mostam és lezuhanyoztam.Majd ezután, a szobámban a géppel az ölembe ültem le az ágyamra és felnéztem a közösségi oldalakra.Mint mindig,semmi érdekes nem történt.Ezért kikapcsoltam a gépem.Lementem Emilyhez,aki még mindig a tv-t bámulta.Hogy ez nem tudja megunni? Még a konyhában felkaptam egy banánt és felmentem a szobámba.Bekapcsoltam a tv-t és éppen a híradó ment.Valami bandáról beszéltek.Hé,hiszen ez az a fiúbanda akiket a tv-ben láttam tegnap.Az a riporteres nő azt mondta róluk,hogy ők az eddigi legsikeresebb fiúbanda.És hogy megjelent az új albumuk, blablabla..
22:00-kor úgy gondoltam kikapcsolom a tv-t és elteszem magamat holnapra.Már majdnem aludtam,mikor anya nyitott be a szobámba és leült mellém az ágyamra.
-Szia! Milyen volt a megbeszélés?-kiváncsiskodtam
-Türhető-vallota be őszintén
-Szóval,Bri.Szóltam Emilynek,hogy jöjjön át.Mert valami fontos dologról akarok veletek beszélni.-komorodott el a hangja
-Oké.
-Na mi az a fontos dolog,anya?-ült le mellénk időközben a húgom is.
-Szóval az a helyzet,hogy....-kezdett bele anya
Bevezető
Briana Parkernek hívnak.18 éves vagyok.Anyával és a húgommal ,Emilyvel élek.Amióta apa elhagyott minket,egyedül maradtunk.De ez már 11 éve.Holmes Chapelben lakunk.Számomra nagyon nehéznek bizonyult az első osztály,apa elvesztése után.Mert anya is megállás nélkül dolgozott,volt olyan hogy több napra elkelett utaznia.Ilyenkor a nagyszüleink vigyáztak ránk,akik sajnos azóta már nem élnek.Emily és én nehezen dolgoztuk fel apa elvesztését.De volt egy fiú,akivel nagyon jól kijöttünk.És legjobb barátok lettünk.Mindent eggyüt csináltunk.A nevére sajnos már nem emlékszem.De tudom hogy nagyon kedves,aranyos srác volt.A lényeg hogy mire kimaradtunk az általánosból ő elment.Azt hiszem Londonba költöztek.Szóval ezek után már nem láttam többet...
2014. február 1., szombat
Szereplők
Sziasztok!Ez az új blogom.De a másikat se hagyom abba!-->http://harryandtori69.blogspot.hu
Ha tetszenek a szereplők,akkor irjatok,hogy tudjam érdemes-e irnom ezt a blogot.:D
Briana Parker:18 éves.Szülei 7 éves korában elváltak.Azóta anyukájával és testvérével él.
Emily Parker:16 éves.Briana Parker testvére.
És a One Direction.Őket már nem kell bemutatnom.
Ha tetszenek a szereplők,akkor irjatok,hogy tudjam érdemes-e irnom ezt a blogot.:D
Briana Parker:18 éves.Szülei 7 éves korában elváltak.Azóta anyukájával és testvérével él.
Emily Parker:16 éves.Briana Parker testvére.
És a One Direction.Őket már nem kell bemutatnom.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)