Az autó ablakából kinézve,láttam az elsuhanó házakat,fákat.S rájöttem hogy tényleg vége.Elhagyjuk a
várost,ahol felnőttem.Ahova oly sok emlékem fűződik.Fele utat zene hallgatással töltöttem.Közben felnéztem twittere és nem bírtam megállni hogy ne írjak ki valamit: Goodbye Holmes Chapel.
Ezzel a mondattal be is zártam a közösségi oldalt és folytattam a zene hallgatást.Néhány óra múlva viszont megállt az autó.Amint megláttam a házat,köpni nyelni nem tudtam.Igaz nem volt olyan nagy,de nem volt túl kicsi sem. Jóval nagyobb volt,mint a Holmes Chapeli házunk.
-Igazán otthonosnak tűnik. -gondoltam
Kiszálltunk az autóból és beljebb mentünk.Először az udvaron néztünk körül,azután mentünk csak be a házba.A böröndöket bevittük és letettük egyenesen a nappali közepére.
-Hol van a szobám?-fordultam anya felé,mire ő csak a lépcső felé mutatott én pedig szél sebességgel rontottam felfelé.Kezemben a böröndömmel.
Amint felértem az emeletre,rögtön a legelső ajtón menten be az új szobámba.A falak kékek voltak,s a plafon fehér színben tündökölt.Az ágyam mellett volt egy kis éjjeli szekrény.Az íróasztalommal szembe pedig a "saját" fürdőszobámra nyílt az ajtó.Amikor úgy nagyjából körbenéztem,elkezdtem kicsomagolni.
Fél óra múlva már végeztem is.Kezembe vettem a laptopom,és lehuppantam vele az ágyra.Az első dolgom az volt,hogy megnézzem a twitterem.Az ezelőtti kiírásomhoz,már 10-en írtak.Kiléptem a fiókomból és felléptem facebookra.6 új jelölés,9 értesítés és 1 üzenet fogadott.Miután sikeresen visszajelöltem mindenkit,megnéztem az üzeneteimet.A barátnőm irt.Azt mondta,hogy miután ideérek hívjam fel.Tehát engedelmeskedtem kérésének.Kicsöngött.Majd már fel is vette.
-Szia.-köszönt
-Szia
-Na?Milyen a ház?Ismersz már valakit?Vannak ott helyes fiúk?-támadott le,egyből kérdéseivel.Mire én csak röhögni kezdtem.
-De hát Molly! Még csak egy órája vagyok itt.-mosolyodtam el a végére
-Ja bocsi..tényleg-halkult el,és nem láttam,de tudtam hogy lesütötte szemeit.
-Hiányzol ám.-mondtam,és az ablakhoz léptem hogy egy kis friss levegőt engedjek be a szobámba.
-Te is nekem..és a többieknek is.
Anya kiáltott fel nekem.
-Kicsim!El kéne menned a boltba!
-Most mennem kell,vigyázz magadra.Majd még beszélünk.Szia.-majd választ se várva,bontottam a vonalat.
Gyors léptekkel siettem le a lépcsőn és a konyhába rohantam.Ugyanis anya ott volt.(már megint)
-Itt a lista.A kocsim most szervizben van,ezért gyalog kell menned.-adta át a papírt.
-Rendben.-válaszoltam,majd az ajtónál felvettem az elmaradhatatlan conversemet cipőmet és kiléptem rajt.Nagyon még nem ismertem a várost,de anya nagyjából elmondta hogy merre találom a boltot.Ezért elindultam az utcából kiérve,jobbra.Mikor már vagy 5 perce gyalogoltam, kiabálást hallottam a hátam mögül.
-Hé,cica! Gyere csak ide!
Mire megfordultam,egy koszos kéz markolta meg derekamat.Mély levegőt vettem.Halkan felszólaltam.
-Kérem,engedjen el!
A férfi mintha nem is hallotta volna,tovább fogdosott.Én már a sírás határán voltam.Úgy éreztem,innen már nincs kiút.Egyszer csak egy kiáltást hallottam meg a hátam mögül.
-Azonnal ereszd el!
Megfordultam,egy barna hajú és barna szemű fiút láttam meg.Az előbbi kijelentést figyelembe se vette a férfi.Nem engedett el.
-Ha közelebb jössz,végzek vele.-vett elő egy kést,és a nyakamhoz tartotta.Eközben egy kövér könnycsepp csordult le az arcomon.És patakokban fojt tovább.A fiú megállt.A férfira nézett.
-Nem hallottad? Ereszd el!-mondta fenyegetően
-Mert mi lesz ha nem?-röhögött fel a gorilla-Megütsz?
A srác rá sem hederített,közeledni kezdett felénk,közben a férfi kése már súrolta a torkomat.Szorosan összezártam szememet és mire kinyitottam a fiú erősen behúzott egyet a támadómnak.A kés pedig leesett a földre.A férfi orrából patakokban fojt a vér,miközben elesett és a földön feküdt.De ennyi nem volt elég neki,felállt és megemelte a kezét,de a fiú gyorsabb volt és kitért előle.Még egyszer behúzott annak az állatnak,de ezúttal jóval erősebbet,mint az imént.És végleg elfeküdt a földön.
-Jól vagy?-kérdezte kedvesen a megmentőm
-Most már igen.-töröltem le a már rászáradt könnycseppeket az arcomról,miközben még mindig szipogtam egy párat.
-Tűnjünk el,amíg nem tér magához.-ragadta meg a kezem,de nem szoritotta meg erősen.
A kocsija felé mentünk.Kinyitotta nekem az ajtót,majd megkerülte a járművet és beszállt a vezető üléshez.
-Kapcsold be az övedet!-utasított,mire én engedelmeskedtem kérésének.Erőteljesen rálépett a gázra és gyors sebességgel száguldottunk.
-Köszönöm hogy megmentettél.-fordultam fejemmel felé,és rámosolyogtam.Ő erre csak leintett,és viszonozta gesztusomat.
-Amúgy hogy hívnak?-kérdezte,majd befordult az egyik utcába.
-Briana Parker vagyok.-válaszoltam,majd belenéztem barna szemeibe.Ezután tekintetét visszavezette az útra és én is elfordultam,hogy kinézhessek az ablakon.
-Téged hogy hívnak?-fordultam vissza a kormány mögötti fiúhoz.Mire kicsit bizonytalanul szólásra nyitotta a száját...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése